A bonsaiok nem egyszerűen a lakás díszei, hanem önmagunk kifejezőeszközei is egyben. Mindannyiunkban ott rejtőzik a művész, épp csak a munkánk, vagy a meglehetősen gyors életvitelünk nem engedi kibontakozni azt.

A bonsai nevelés egyfajta művészet. A nyugalom eleven kis szigete.Többről szól mint egyszerű öntözgetésről. Folyamatos odafigyelést igényel a tartásuk. Ezeket az apró fákat nemcsak hogy neveljük, formázzuk, alakítjuk is.

Tartás szempontjából megkülönböztetünk szabadtéri és szobában tartható bonsaiokat, attól függően milyen fajtájú a fa.Vannak tehát olyan fajok melyek képesek alkalmazkodni a szobai körülményekhez, itt ezen növények gondozásához szeretnék segítséget nyújtani mindazoknak, akik kedvet éreznek ahhoz, hogy mélyebben elmerüljenek a bonsaiok világában.

Mielőtt első bonsai alapanyagunkat beszereznénk, érdemes tájékozódni milyen fajt is válasszunk.Tudnunk kell, hogy nem minden fa faj alkalmas bonsai nevelésre, és mint azt már említettem nem mind képes megmaradni a szobai környezetben. Később bemutatok néhányat a legalkalmasabbak közül.

Vannak örökzöld, valamint lombhullató fák. Ezeken belül is vannak, amelyek virágokkal, gyümölcsökkel kápráztatnak el bennünket.

A beltéri bonsai nevelése

Általánosságban három dologra kell odafigyelni szinte az összes bonsainál.

• Mindig nedvesen kell tartani a talajt (van persze néhány kivételes fajta, melyek akár napokig is el vannak víz nélkül, ezek sok nedvességet képesek tárolni).

• Feltétlenül szükség van a tápanyag utánpótlására. Kis mennyiségű földbe vannak ültetve a bonsai-ok, amely meglehetősen kevés tápanyagot biztosít a fáknak. Nem beszélve arról, hogy csak két-három évente kerül sor átültetésre (fajtól függően), az a minimális mennyiségű tápanyag pedig, amelyet ekkor használunk sajnos nem tart ki úgy hat-nyolc hónapnál tovább.

• Elengedhetetlen a metszés és a friss hajtások visszavágása. Ez az a tevékenység, amely kiemeli a bonsaiokat a hagyományos szobai növények közül.A hajtások megfelelő módon való visszacsípése elősegíti a növény alacsonyan tartását, lombjának sűrűsödését és a levelek méretének kordában tartását, valamint a fa formájának megtartását.

A beltéri bonsaiok öntözése

Kétféle módszer választható. Az egyik a hosszú csöves locsolókannával (apró lyukú rózsával ellátott) való 1-2 naponta (vagy akár naponta
többször is) történő öntözés, attól függően, hogy milyen gyorsan szárad a talaj az adott helyen. Ezt a gazdi az első héten kitapasztalja (természetesen ez évszakonként az időjárástól is függ).

A másik a merítéses módszer, mellyel időt és energiát spórolhatunk meg úgy magunknak, mint a növénynek.
Ez esetben a növényt edénnyel együtt 2-3 naponta (száradástól függően) vízbe merítjük kb. 2-3 percre, majd félretéve még 2 percig, hagyjuk, hogy a felesleges víz eltávozzon az edény alján lévő lyukon, azután mehet vissza a helyére.

A fa tudja mekkora mennyiségű folyadékra van szüksége. Ezt a néhány perces merítés során fel is szívja, míg az öntözésnél ügyelni kell a megfelelő mennyiségű folyadék bejuttatására.
A föld nagyon laza szerkezetű, ha hanyagul járunk el az öntözés során, néhány hét vagy akár napok alatt is kiszáríthatjuk a fánkat. Az áztatásnak is van némi hátránya, hiszen így könnyebben összetömörödik, illetve kis mennyiségben le is ázik a talaj, ami persze pótolható.

A tápanyag utánpótlása
 

A tápanyagot tápoldat formájában juttatjuk a növény szervezetébe, átlagosan két-három hetente, ez persze növényfajtánként változó lehet.
Lehetőleg bonsai-tápoldatot használjunk, hiszen ezeknek a fáknak más a tápanyag összetételre való igényük, mint egy kaktusznak, vagy egy hagyományos szobai növénynek.

Nagyon fontos! A tápoldatot mindig vízzel hígítva adjuk a növénynek! A tápoldatok koncentrált összetételűek, ezért önmagukban adva leégetnék a gyökérzetet. A különböző bonsai-tápoldatok flakonjának hátoldalán mindig szerepel a pontos hígítási arány. Ezt lehetőleg tartsuk is be!

Választhatunk másfajta tápanyag utánpótlási formát, például a Biogold tápkockákat vagy az Osmocote tápgolyókat. De nagyon fontos, hogy egyidejűleg mindig csak egyféle tápot alkalmazzunk a háromféle közül!

Metszés és a hajtások visszavágása

A fa metszését általában tavasszal vagy ősszel végezzük. Olyan ágak levágását értjük ez alatt, melyek elszáradtak, vagy a bonsaiunknak elképzelt formát megbontja. Az ágak lemetszését soha ne végezzük hagyományos metszőollóval. A fánk ágai túlságosan vékonyak hozzá, így nem egyszerűen lemetszenénk, hanem széttrancsíroznánk vele.
A legmegfelelőbb eszköz az erre a célra speciálisan kidolgozott formájú konkáv fogó, amely különböző méretekben áll a rendelkezésünkre.

Az ágak lemetszését követően lehetőség szerint használhatunk sebpasztát vagy sebkezelő gyurmát a vágott felület lefedésére. Ezek a készítmények elősegítik a seb gyógyulását és megakadályozzák a különböző gombafertőzések bejutását a sebfelületen keresztül.

A hajtások visszavágását a virágzó fajtáknál általában elvirágzás után végezzük, más fajoknál, az adott fajtól függően, tavasszal vagy nyár végén.
Ezt a műveletet nagyon éles, hegyes bonsai ollóval végezzük.

Ahhoz, hogy a fa lombozata sűrűsödjön általában két-három levélpárig csípjük vissza a friss hajtásokat, ám ha nagyon megbontja a bonsai formáját akár egyet-egyet egészben is levághatunk. Ilyenkor nem használunk sebgélt, hiszen a hajtásokban rengeteg nedvesség van, amely, akárcsak az emberi vér, kitisztítja, majd egy vékony filmréteggel lezárja a sérült felületet.