Bonsai - a japán kert, növény alkotó eleme

A fa begyűjtésétől a tálba ültetett bonsai gondozásáig

Kiszedés (begyűjtés)

Novembertől márciusig észszerű, amikor a növények pihennek. Kivéve az örökzöldeket, őket áprilisban célszerű begyűjteni. A begyűjtéshez megfelelő célszerszámok, csákány, ásó, fűrész, metszőolló szükséges. Valamint zsák és kötöző zsineg. Mindenképpen célszerű meggyőződni a fa tulajdonosának szándékáról a fával kapcsolatban, magyarul az engedélyt kérjük meg.
Mielőtt nekiállunk a kiszedésnek, a növényt vágjuk vissza, tisztítsuk meg a környezetét és a csonkokat kenjük be sebbalzsammal.
A kiszedés akkora földlabdával történjen, amekkora arányos a fával. Ha túl kicsi a földlabda, kockázatos a növény megmaradása, ha pedig túl nagy akkor félő, hogy szétesik és leszakítja a hajszálgyökereket, így megint csak kockára tesszük a növény túlélését.
Próbáljuk megtalálni az optimális méretet, ami egy átlagos méretű bonsai esetében 15-20 cm sugarú kör. Nyilván, ha egy méretes alakfáról van szó, amit daruval emelünk ki, ott ezek a méretek a 40-50 cm-t is elérhetik. Törekedjünk a földlabdát egy félgömb formára kialakítani. A fa körül az adott méreteknek megfelelően csákánnyal egy kör alakú árkot alakítunk ki. Ezt szedjük mindaddig, amíg gyökereket nem találunk. A vastag gyökereket fűrésszel, míg a vékonyakat metsző ollóval vágjuk el, a csákány által készített árok mindkét oldalán. Azért fontos két helyen elvágni, hogy utána csákánnyal tovább tudjunk haladni és ne akadjon be a csákány a gyökércsonkokba. Ahogy megyünk lefelé a csákánnyal, igyekezzünk a fa alá kanyarodni, így alakul ki a félgömb. Általában, szinte minden növénynek van karó-, vagy szívgyökere. Az esetek többségében, ha ezt megtaláljuk és elvágjuk, akkor utána már könnyűszerrel el tudjuk a növényt dönteni és kiszedni a földlabdával együtt. Utána levágjuk a kiálló gyökércsonkokat, leszedjük a felesleges földet és mivel bonsai-ról van szó a földlabda alját laposra faragjuk. Ha ez megvan és szállítható méretű, súlyú a növény, akkor egy vagy több zsákot fektetünk le és ráhelyezzük a növényt. A zsák sarkait felhajtjuk és jó erősen összekötözzük utána az egész földlabdát többször átfogjuk hálósan és nagyon erősen összekötözzük. Ugyanis ha ezt nem tesszük szétesik a föld és leszakíthatja a vékony gyökereket. Miután összekötöztük, jó erősen locsoljuk meg, ugyanis a szállítás során kiszáradhat.

A frissen begyűjtött bonsai alapanyag első éve:

A kiszedés után a növényeket egy évig folyami kavics ágyban, vagy kaviccsal töltött nevelő edényben tartjuk. Ez azért szükséges, hogy a visszacsonkolt gyökerek regenerálódjanak, illetve bojtosodjanak. Ugyanis a folyami kavics megfelelően levegős, és átengedi a vizet, valamint kiválóan sűrűsödnek a gyökerek, a kavics porózus szerkezete miatt.
Az első évben a vízen, és levegőn kívül semmi másra nincs szükségük a bonsai alapanyagoknak. Tápanyagot sem adunk ebben az időszakban.
Ez olyan, mint egy műtét után az intenzív osztályon való lábadozás, diétával. Tavasszal az első rügyfakadásoknál már nagy eséllyel megjósolhatjuk, hogy a bonsai megmarad-e, de ezek még nem 100 %-os jelek. Ugyanis előfordul, hogy kihajt, de csak annyi ereje volt, hogy a törzsben lévő energia hatására tette. A gyökerek viszont olyan mértékben sérültek, illetve olyan kevés maradt, hogy képtelen életben maradni. A második hajtásnövekedés idején - ami augusztus környékére tehető - már biztosabb a megmaradás, vagy az elpusztulás. Célszerű ebben az első évben a bonsai alapanyagokat árnyékban tartani és lehetőleg állandóan párás környezetet biztosítani, ha erre nincs mód, akkor legalább rasel hálóval betakarni, és minél többször átnedvesíteni nemcsak a gyökerét, hanem a törzsét is. A rasel háló egyrészt árnyékol, másrészt tartja a nedvességet. Egy évig semmit nem vágunk vissza a pre-bonsai ágaiból, hagyjuk szabadon nőni az ágakat, nem is drótozzuk. Ha nagyon türelmetlenek vagyunk, a fő ágakat enyhén, a megfelelő irányba drótozhatjuk. Bár ez visszafogja némiképp a növény fejlődését. Ha a bonsai alapanyag gyenge, akkor semmiképpen ne drótozzuk.

Beültetés nevelőközegbe (bonsai alapanyag):

Miután hazaértünk a begyűjtött növénnyel azonnal jó alaposan locsoljuk meg. Döntsük el, hogy szabadföldbe tesszük a kert valamely részén, vagy edénybe.
Ha földbe rakjuk, ássunk egy 10-20 cm-el nagyobb és mélyebb gödröt, mint a földlabda. Az aljára tegyünk 10-15 cm kavicságyat (sóder - folyami kavics). Helyezzük bele a növényt. (A földlabda állapotától függően döntsük el, hogy a zsákot rajta hagyjuk-e vagy levesszük!) Ezután egyenletesen feltöltjük kaviccsal, közben folyamatosan engedjük rá a vizet, hogy beiszapolódjon. Ahhoz, hogy mindenhova befolyhassanak a kavicsszemcsék, óvatosan mozgassuk meg a fát. (Az eljárás hasonló, mintha bebetonoznánk folyékony konzisztenciájú betonnal, de kérek mindenkit, aki szeretné, hogy tavasszal friss hajtások jelenjenek meg a rügyek helyén az cementet ne tegyen bele.)
A végén takarjuk le 2-3 réteg rasel hálóval az árnyékolás és a páratartás miatt. Ügyeljünk arra, hogy a friss hajtások ne nőjenek át a hálón, illetve emeljük meg a hálót, vagy a legjobb megoldás egy rasel háló sátor készítése.
Ha edénybe rakjuk, akkor ugyanez az eljárás, csak ügyeljünk arra, hogy az edény alja lyukas legyen. Ettől kezdve 1 évig csak a locsolásra van gondunk. Igyekezzünk minél párásabb környezetet biztosítani neki.

Bonsai tálba ültetés:

Miután egy évig folyami kavicsban tartottuk, és kiderült, hogy a növény megmaradt, erős hajtásokat hozott, akkor a következő tavasszal már átültethetjük bonsai tálba. Ehhez a kora tavaszi időszak a legmegfelelőbb, amikor a fagyok már elmúltak, de a növény még nem kezdett el kihajtani.
Kiemeljük a növényt az ideiglenes edényből, és finoman lekaparjuk a felesleges talajt és kavicsot róla. Az elhalt, hosszú gyökércsonkokat visszavágjuk, lehetőleg roncsolás mentesen.
Ezután választunk egy színben, méretben, és stílusban megfelelő tálat, és belepróbáljuk a növényt. Amennyiben nem fér bele, úgy a gyökeret a tál méretéhez igazítjuk, ügyelve a növény megmaradásához szükséges gyökérmennyiségre. ( A tál mérete kb. a növény magasságának 2/3-a, míg a tál magassága kb. egyezzen meg a törzs vastagsággal. Örökzöld bonsai esetében általában barna tálat használunk. A forma kiválasztása, esztétikai érzék kérdése. A piacon jelen vannak japán, kínai és hazai tálak, nyilván árban igen különbözőek.) Miután kiválasztottuk a megfelelő tálat, a vízelvezető nyílásokat lefedjük egy műanyag hálóval (pl.: szúnyogháló), hogy a giliszták és egyéb kártevők ne tudjanak kárt tenni a gyökerekben.
A megfelelő rögzítés érdekében drótokat vezetünk át alulról felfelé a nyílásokon.
A tál aljára 1-2 cm vastagságban, vízelvezető (drain) réteget terítünk a pangó víz megakadályozása miatt.
Majd egy vékony ültetőközeggel meghintjük.
Utána belehelyezzük a növényt, bedrótozzuk, kiékeljük és meggyőződünk, hogy megfelelően stabil-e. Miután ez megtörtént, feltöltjük a már előre bekevert ültetőközeggel, rétegesen úgy, hogy közben tömörítjük és locsoljuk.
Az általam használt bonsai ültetőközeg összetétele:
- 40 % feketetőzeg,
- 40 % novobalt,
- 20 % szürke folyami homok,
- plusz fenyőkéreg, és perlit elenyésző mennyiségben
- valamint osmocote.

Gondozás:

A már tálba ültetett kész, vagy félkész bonsai-ok gondozása nem igényel különösebb kreatív képességet. Ügyelni kell a megfelelő víz utánpótlásról, tápanyag bevitelről (én, májusban 5-6 hónapos lebomlású osmocote-ot használok), az új hajtások lecsipkedéséről, a forma megtartásáról. Figyelni célszerű a bonsai vastagodásával járó drótbenövések elkerülésére. Ugyanis a drótok, amennyiben nem szedjük le megfelelő időben, úgy képesek belenőni az ágakba és egyes növényeknél maradandó nyomokat hagynak.
A kártevők elleni hatékony védekezés érdekében ajánlott a tavaszi lemosó permetezés. Nagyon fontos egyes bonsai fajták folyamatos figyelése, ugyanis a tetvek, atkák, gombák és egyéb kórokozók, könnyen tönkretehetik növény kedvencünket.

Teleltetés:

A tél beállta előtt a növények és bonsai-ok fagy elleni védelméről gondoskodni kell. Ez semmiképpen nem azt jelenti, hogy bevisszük a fűtött lakásba. Ez a megoldás, előbb vagy utóbb a növény halálát okozza. Ugyanis, felborul az egyensúlya és ez végzetes.
Amikor beállnak a hidegek az asztalokról vagy állványokról vegyük le és tegyük a földre. Földközelben nem tud annyira áthűlni a gyökérzet.
Betakarni csak akkor kezdjük el, amikor nulla fok alá csökken a hőmérséklet. Ha éjszakánként mínusz 3-5 fok van, azt még kényelmesen elviselik 1-2 napig, sőt edzettebbek lesznek. Ha folyamatosan mínuszok vannak, akkor már mindenképpen takarjuk be őket. A betakarás úgy történik, hogy szorosan egymás mellé rakjuk a földön a bonsai-okat, összeforgatva a lombkoronákat oly módon, hogy egyik növény ága se sérüljön. Erre azért van szükség, mert egymást melegítik, és kevesebb anyag kell a takaráshoz.
A bonsai tálak alá nem teszünk semmit, hiszen a föld télen is sugároz hőt.
Amikor összeraktuk az edényeket, 15-20 cm vastagon betakarjuk fűrészporral, faforgáccsal, szalmával vagy fa lombbal. Ügyeljünk arra, hogy az ágszerkezeten ne maradjon ráhullott fűrészpor stb., mert főleg az örökzöldek ágai képesek befülledni és visszaszáradni.
Mindenképpen igyekezzünk úgy megválasztani a teleltetés helyét a kert egyik részében, hogy állandóan árnyékban maradjon minden bonsai. Ha ez nem megoldható, akkor rasel hálóval 2-3 rétegben takarjuk le a növényeket.
Ennek azért van jelentősége, mert télen amikor süt a nap, a növény megfagyott ágait felmelegíti, ezáltal párologtatásra kényszeríti és a megfagyott gyökereken keresztül a nedvesség utánpótlás nem megoldott, ezért a bonsai károsodhat.
Télen is locsoljuk meg néha, - főleg az örökzöldeket - ha hosszú ideig tartó száraz idő van.
A fagyok elmúltával kibonthatjuk őket és 2-3 évente ültessük át friss talajba.
Ez az időszak alkalmas a metszésre, drótozásra és alakításra.
Utána már várhatjuk, talán a legszebb napokat, amikor egy bonsai kibontja friss hajtásait.

Fehér Imre